A katalán nyelv nyilvános használata a Franco-korszakban gyakorlatilag tiltott volt. Amikor a diktátor halála után demokratikus folyamatok indultak meg, újból lehetőség nyílt a nyelv használatára – sőt kifejezetten széles körű nyelvi jogokat biztosítottak az addig elnyomott spanyolországi kisebbségeknek. E folyamatok eredményéről számol be az alábbi, a Youtube-on több nyelven is megosztott videó. (Sajnos a magyar változat sem feliratozás-, sem fordítástechnikailag nem sikerült hibátlanra.)

Mivel a közéletben a katalánt nem lehetett használni, hiába volt Barcelona lakosságának háromnegyede katalán, alig felük használta a nyelvet, katalán nyelvű közoktatás híján pedig a túlnyomó többség nem tudott katalánul írni. (Természetesen spanyolul igen.) Ma a túlnyomó többség katalánul beszél, és több mint kétharmaduk írni is tud. Az arány természetesen úgy alakul, hogy a fiatalok már mind tudnak, de az idősebbek közül továbbra is kevesen – ugyanakkor 1991 óta 1,4 millió felnőtt iratkozott be katalán nyelvtanfolyamra.

Barcelona
(Forrás: Wikimedia Commons / Pere prlpz / CC BY-SA 3.0)

A videó állítása szerint az Európai Unióban a katalánt – mely az uniónak nem hivatalos nyelve – „gyakrabban” beszélik, mint a hivatalos svédet, finnt, dánt, görögöt, csehet vagy magyart. Ezt az állítást erős fenntartásokkal kell fogadnunk. Eleve kérdéses, hogyan lehet a nyelv használatának gyakoriságát mérni. A mérvadónak tekinthető Ethnologue hol valamivel 4 millió feletti, hol ötmillió körüli anyanyelvi beszélővel számol, igaz, az adatok szerint ennél is nagyobb azok száma, akik második nyelvként beszélik. A beszélők száma azonban így is mindenképp 12 millió alatt marad, a magyarnak csak anyanyelvi beszélője több van (de a görögnek is). Uniós statisztikák szerint a svédet és a csehet is többen beszélik, mint a katalánt. Az viszont tény, hogy például a katalán Wikipédiában jóval több szócikk van, mint mondjuk a magyarban, a finnben vagy a csehben.

Magyar szemmel talán kissé furcsának tűnhet, hogy a katalánok büszkén számolnak be arról, hogy katalánul beszélnek otthon vagy a munkahelyükön, illetve hogy a katalán az oktatás nyelve az egyetemeken. Ez azonban nem tűnik annyira különösnek, ha a határon túli magyarság helyzetére gondolunk. A magyar és a katalán között csupán annyi a különbség, hogy a katalánoknál nincs „anyaország” – az egész nemzet kisebbségben él.

A Baleár-szigeteken is katalánul beszélnek
(Forrás: Wikimedia Commons / Heuschrecke (Dmitry Tonkonog and Ksenia Fedosova) / CC BY-SA 3.0)

A filmben büszkén emlegetik a katalán irodalmat. A katalán irodalom gyökerei valóban a középkorra nyúlnak vissza. Annak az állításnak azonban, hogy „az egyik nyelv, amelyről leggyakrabban fordítanak”, nem találtuk forrását. Valójában a katalán irodalom valódi értékeitől függetlenül is igen valószínűtlennek tűnik, hogy a katalánból készült fordítások száma kiugró lenne. Hasonló fenntartásokkal kell fogadnunk, hogy a blogokon használt nyelvek rangsorában a 8. helyre került.

Salvador Dalí is katalán volt
(Forrás: Wikimedia Commons / United States Library of Congress, ppmsca.09633; Halsman, Philippe )

Az esetleges túlzásoktól függetlenül tény, hogy a katalán helyzete az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott. Ha a függetlenség felé tartó folyamatok nem állnak meg, még radikálisabb változásoknak lehetünk tanúi. Ha Katalónia az Európai Unió tagjává válik, nyelve is hivatalos nyelv lesz, súlya pedig – a spanyol rovására – növekedni fog. A spanyol persze – nem kis részben Európán kívüli jelentőségének köszönhetően – ettől még jelentős veszteségeket nem fog elszenvedni.

(Nyest)