Szeptember 30-án a világ fordítói és tolmácsai koccintanak (például egy pohár jó borral vagy pezsgővel), mert ez a szakma hivatalos ünnepe. Az apropó: Szent Jeromos (latinul Sophronius Eusebius Hieronymus), aki valamikor 340 körül született, és 419 vagy 420 tájékán távozott az örök nyelvi laborba. Ő az, akinek életműve egyszerre csodálatos, tanulságos, és néha kicsit ijesztő.

Poliglott szuperhős az ókorból

Jeromos fiatalként megtanulta a klasszikus latin és görög nyelvet – ami már önmagában komoly teljesítmény –, de később a héberbe is belevetette magát. Gondoljunk bele: a legtöbbünk akkor is izzad, ha a Google Fordító hibásan értelmezi a „bekapcsolva maradt vasalót”. Jeromos viszont képes volt arra, hogy az Ó- és Újszövetséget latinra ültesse át – méghozzá olyan stílusban, ami évszázadokon át meghatározta a keresztény világ szövegértelmezését. Ez lett a Vulgata.

Vulgata: az ókori „közönséges” bestseller

A Vulgata szó jelentése: „közönséges” vagy „általános” fordítás. Ezzel Jeromos lényegében demokratizálta a szent szövegeket: immár nem csak a kevesek által ismert görög vagy héber változatból lehetett megismerni a Bibliát, hanem latinul, a kor műveltebb közönsége számára is elérhetően. Ez körülbelül olyan volt, mintha valaki a mai Marvel-filmeket elkezdené Shakespeare-stílusban feliratozni, csak fordítva: a fennköltből a hétköznapiba.

Fordítói viták: szó szerint vagy szabadon?

Jeromos persze nem kerülhette el a klasszikus fordítói dilemmákat. Szó szerint, vagy inkább értelem szerint? Ő maga azt vallotta, hogy inkább az értelmet kell visszaadni, mintsem a szóról szóra ragaszkodni. Ez a gondolat ma is érvényes, amikor azon vitatkozunk, hogy a „coffee break” magyarul „kávészünet”, „koffeinadagolás” vagy „sürgősségi életmentés”.

A szent, aki trollkodott volna a Twitteren

Ne gondoljuk, hogy Jeromos egy jámbor, szelíd könyvmoly volt! Forrófejű vitázó hírében állt, aki nyelvi és teológiai kérdésekben sem ismert pardont. Írásaiban gyakran éles kritikát fogalmazott meg – ha ma élne, biztosan lenne Twittere, ahol naponta osztana ki teológusokat, nyelvészeket és fordítókat egyaránt.

Miért lett a fordítók főnöke az égben?

Egyszerű: mert nála jobban kevesen testesítik meg azt a fordítói küzdelmet, ami egyszerre intellektuális kihívás, kultúraközvetítő feladat és néha lelki önmarcangolás. Ha valaki több ezer oldalt képes lefordítani, miközben folyamatosan hadakozik kortársai kritikájával, az bizony kiérdemli a szakma tiszteletét. Még ha közben néha ki is csúszott a tollából egy-egy mérges mondat.

Jeromos öröksége: a Google Translate elődje

Ma, amikor a fordítók és tolmácsok ünnepelnek, Jeromos szelleme kicsit mindenhol ott lebeg. A Zoom-meetingek tolmácskabinjaiban, a műszaki fordítások lábjegyzeteiben, és abban a halk sóhajban, amikor valaki azt kérdezi: „Ezt nem lehetne inkább Google Translate-tel megoldani?”

Jeromos biztosan mosolyogna – vagy inkább szarkasztikusan felhorkanna. Mert bár az eszközeink változtak, a fordítói dilemmák ugyanazok maradtak. Szó vagy értelem? Hűség vagy szabadság? És persze: ki fizeti meg a számlát?

Jeromos, a fordítók örök példaképe

Szent Jeromos tehát nem csupán egy ókeresztény író és egyházatya volt, hanem a fordítói hivatás örök szimbóluma. Az ő életműve emlékeztet minket arra, hogy minden fordítás egy kicsit újrateremtés. És hogy aki képes hidat verni nyelvek, kultúrák és korok között, az valóban megérdemel egy saját ünnepnapot.

Szóval: szeptember 30-án emeljük poharunkat Szent Jeromosra – és közben ne felejtsük el ellenőrizni, hogy a felirat a borosüvegen biztosan jól lett-e fordítva!

Forrás: www.fordit.hu