Ettől még vicces, és ha úgy akarom látni, sokatmondó, hogy a Google Translate „férfinek” fordítja az orvost, de az orvos-asszisztenst „nőnek” (ahogy arra az ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia nyilvános facebook-csoportjában felhívták a figyelmet).

Valamit ugyebár írnia kell a szerencsétlennek – az androgyn 'ő' az angolban nem működik. Ám ez csak egy buta gép, sőt, még az sem, csupán egy szoftver: egyszerűen a hiteles találatok átlaga alapján dolgozik. Igen, általánosít. Nem azért, mert „szerinte” egy nőből sosem lehet orvos, vagy akár jó orvos, és még csak azért sem, mert mondjuk az emberek bármilyen hányada szerint egy nőből sosem lehet orvos, vagy akár jó orvos. Pusztán csak arról van szó, hogy a fordítóprogram gyakrabban találkozik férfi(as), mint női(es) keresztnévvel a dr. (és hasonló) megjelölések után, valamint a nemet megerősítő hivatkozásokkal. Ahogyan – hacsak nem speciális mintával van dolgunk – vélhetően velünk is így van ez a való életben: az orvosunk gyakrabban férfi, mint nő, és az asszisztense gyakrabban nő, mint férfi. Nincs ebben semmi rossz addig, amíg a mennyiséget nem keverjük össze a minőséggel, vagyis nem következtetünk arra akár öntudatlanul is, hogy összességében azért több a férfi orvos, mert ők ezt a dolgot valahogy jobban csinálják a nőknél. És ez nem tart vissza minket attól, hogy nőként jelentkezzünk az Orvostudományi Egyetemre. Ha pedig történetesen egy kórház HR-eseként helyezkedünk el, nem döntünk emiatt a férfi jelölt mellett, ha pedig kórházigazgatók vagyunk (tehát nagy eséllyel férfiak), akkor nem adunk neki magasabb fizetést. A lényeget kaparászó dolgok ugyanis itt kezdődnek.