Nemcsak kiváló nyelvtudást, de kulturális ismereteket, napi szintű tájékozottságot, stressztűrő- és jó kommunikációs készséget kíván meg a tolmács szakma, amely egy külön életmóddal párosul – mondta a Rádió Orientnek Horváth Ildikó, az ELTE-BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének vezetője. Hozzátette: ez egy olyan szakma, amely folyamatos önképzést, egy életen át tartó tanulást igényel. 

Fordítás és tolmácsolás – mi a különbség?

„A fordítás és tolmácsolás ma már nemcsak a nyelvi közvetítés egy-egy fajtája, de sokkal inkább interkulturális közvetítés. Éppen ezért a szakmabelieknek nemcsak az adott nyelvet kell jól ismerniük, de annak vagy azoknak az országoknak a kultúráját is, ahol azt beszélik” – véli Horváth Ildikó. 

A két szakma közötti alapvető különbség, hogy amíg a fordítás egy írásbeli, addig a tolmácsolás egy szóbeli műfaj. A tanszékvezető hozzátette: a nagy különbség a kettő között az időfaktorból ered, hiszen amíg írás során saját ritmus szerint végezhető a munka, van ellenőrzési lehetőség – sokszor lektor bevonásával -, addig a tolmácsnak adott pillanatban, mindenféle segítség nélkül kell teljesítenie. 

A szinkrontól a suttogó tolmácsolásig

Magának a tolmácsolásnak is több fajtája létezik, amelyeket téma vagy hely, illetve mód szerint lehet kategorizálni – mondta a szakember. A konszekutív tolmácsolás szerint lehetnek rövidebb vagy hosszabb szakaszok, utóbbi esetben fontos a megfelelő jegyzetelési technika elsajátítása is – emelte ki, hozzátéve, hogy ilyenkor nem szavakat, hanem gondolatokat fordítanak a szakemberek, ezért az összekötő elemekre nagy hangsúlyt kell helyezniük. 

A szakma egy másik fajtája a szinkrontolmácsolás. Ilyenkor az illető egy kabinban, fejhallgatóval, majdnem azonos időben tolmácsolja az elhangzott szöveget – partner segítségével. Ennél jóval nehezebb a suttogó szinkrontolmácsolás, amikor két-három embernek kell egyszerre fordítania fejhallgató és partner segítsége nélkül. Ez utóbbi tipikusan bíróságokon vagy üzleti tárgyalásokon szokott előfordulni.

A bírósági tolmácsolás – legalábbis Magyarországon - lehet az előbb említett suttogó szinkron vagy pedig konszekutív tolmácsolás. „Jogi jellege miatt ez egy külön kategóriát képez, aminek peres ügyek révén nagy a tétje, ráadásul a szakembertől elvárják a szó szerinti fordítást, amely alapjaiban mond ellent a tolmács szakma egyik alapelvének” – emelte ki Horváth Ildikó. 

A tolmácsolás életen át tartó tanulást igényel

A nyelvtanulástól kezdve a készségek és tudások elsajátításán át a szakma megtanulása több évi folyamatot jelent, ráadásul nem is zárul le a képesítés megszerzésével. „Aki ezt a szakmát választja, az egyben életmódot is választ, emellett folyamatos önképzésre van szükség, ahol a tanulásnak sosincs vége”- szögezte le a tanszékvezető. 

A tolmács szakmát az ELTE-BTK Fordító és Tolmácsképző Tanszékén kétéves mesterképzés keretében oktatják, de ezen felül vannak egy-egy éves szakirányú továbbképzéseik, mint a bírósági és hatósági tolmácsképzés, a társadalomtudományi és gazdasági szakfordító képzés, Európai uniós tolmácsképzés vagy az újdonságnak számító gazdasági és jogi szakfordító és terminológus képzés. „Ez utóbbi tulajdonképpen terminológia-menedzsment, ami a fordítói munkát elősegítő adatbázisok, elő-és utómunkálatok elvégzését tanítja meg a hallgatóknak”- mondta Horváth Ildikó.

Tolmácsolás – nemcsak egy nyelven

A tanszékvezető elmondása szerint manapság már egyre gyakoribb, hogy valaki több nyelven dolgozik, ez esetben megkülönböztetnek aktív és passzív idegen nyelvet. Az utóbbi esetében kizárólag anyanyelvre történő fordítással dolgoznak a tolmácsok (C nyelv), míg az aktív (A – anyanyelv, B – idegen nyelv) esetén oda-vissza fordításra kapnak jogosítványt a végzettek. 

 

OrientPress Hírügynökség (OPH)