Nádasdy Ádám nagy vállalkozásba kezdett, amikor úgy döntött, Babits Mihály, Szász Károly és még sok más előd után, ő is lefordítja az Isteni színjátékot, ráadásul – szokásához híven – úgy, hogy nyelvezete sokkal közérthetőbb legyen, mint a korábbi verzióké.  Új fordításának bemutatójára a Könyvfesztivál keretében került sor. Beszélgetőtársa Szörényi László irodalomtörténész volt, az eseményt Turi Tímea, a Magvető szerkesztője moderálta. – Ott jártunk.

Rengeteg ember hemzsegett kettő óra körül a Millenáris B épületének galériáján, megkockáztatom, hogy ez volt az egyik legnépszerűbb délutáni program szombaton. A Supka Géza terem levegőtlensége sem tántorított el senkit attól, hogy meghallgassa Nádasdy Ádámot. Kezdetnek kaptunk két részletet az új Dante-fordításból: Fekete Ernő színművész olvasott fel egy epizódot a Pokolból („ez egy kalandosabb, vidámabb, eseménydúsabb rész” – fűzte hozzá Nádasdy) és egyet a Paradicsomból. A színész előadása betekintést engedett a közönség számára abba, hogy miben is tér el az új verzió a régitől. Először együtt repültünk Geryonnal, a sárkánnyal: „Dante, mint egy sci-fiben, elképzeli, hogy milyen lehet repülni, hiszen sohasem ült repülő alkalmatosságon”, aztán meghallgattuk Szent Bernát Szűz Máriához szóló fohászát.

A kivetítőn a beszélgetés közben a Pokol illusztrációit láthattuk. A MOME tervezőgrafikus szakán, egy műhelymunka keretében foglalkoztak a hallgatók a Pokol ábrázolásával. Az egyik diák munkái még a könyvbe is bekerülhettek.  Turi Tímea elsőként azt kérdezte a résztvevőktől, hogy mi adja meg számukra az 1300-ban játszódó Isteni színjáték aktualitását. Nádasdy nem igazán érezte megfelelőnek az aktuális szót: „A klasszikus az klasszikus. Pusztán attól érdekes, hogy már olyan sokaknak érdekes volt” – mondta. Azt is hozzáfűzte, mennyire örül a lehetőségnek, hogy egy új évszázad eszközeivel és nyelvezetével dolgozhatott a szövegen. „A verselést betartottam, de a rímelést nem” – tette még hozzá, utalva arra, hogy mind a Babits, mind a Szász fordítás rímes.

„Dante klasszikus is, meg aktuális is” – reagált Szörényi László, aki szerint az Isteni színjáték arról szól, hogyan kárhozunk el és hogyan próbálunk meg kimászni a csávából. Aktualitása részben a szerző feminizmusában rejlik az irodalomtörténész szerint, hiszen Dante úgy vélte, a férfiak teljesen haszontalan jószágai a teremtőnek. Az Isteni színjáték korszerűségét, a holland Marcel Ruijters képregényével is igazolta, aki a Pokol jeleneteit rajzolta meg, illetve egy olasz egyetem által kiállított dantés fogamzásgátlót sem szégyellt felmutatni („Ezt csak olvasni kell, mert amikor az ember elolvassa, el is megy a kedve az egésztől”). Aztán persze komolyra fordította a szót, mégpedig arról kezdett el beszélni, milyen dilemmákkal kellett megküzdeni Dante fordítóinak. Például, hogy fontos-e a rím, vagy, hogy mit lehet kezdeni azzal, hogy a szöveg költőisége és dallamossága eltereli az olvasó figyelmét a megértésről. Nádasdy illusztrációként felolvasta olaszul a mű első tizenkét sorát, melynek valóban lenyűgöző a hangzása. Szörényi utalt arra is, hogy voltaképpen minden fordító pengeélen táncol, Nádasdy pedig a legnehezebb utat választotta azzal, hogy érintkezni próbál a ma beszélt köznyelvvel.

„A versírói gyakorlatom, és más színművek fordításából eredő gyakorlatom segített ezen a borotvaélen táncolni” – válaszolt Nádasdy. Azt is elmondta, igyekezett tartózkodni a régies dolgoktól, egyedül az ily és az oly szavakkal tett engedményeket magának, mert így meg tudta tartani az eredeti sorok hosszúságát. Dante szerinte egyébként sem volt régies, hiszen éppen azzal kavart nagy botrányt, hogy úgy írt, ahogy a piacon beszéltek.  Babits a fordításában azt akarta érzékeltetni, hogy ez egy középkori mű, ő viszont inkább arra törekedett, hogy a mai köznyelven szóljon.

Az is szóba került, hogy vajon nem sok-e a lábjegyzetek aránya a főszöveghez képest. Nádasdy beszélgetőpartnerének szegezte a kérdést, hogy mit gondol erről.  „Jegyzet nélkül nem érthető” – válaszolta Szörényi. Mivel szerinte a szöveg nyelvezete egy „bódítószer, amely elvarázsol”, ezért szükség van a megértés érdekében a kiegészítésekre. „Azért nekem jóval könnyebb dolgom volt, mint Szásznak, vagy Babitsnak, mert most már sokkal több szakirodalom van” – tette hozzá a fordító. Turi Tímea még megjegyezte, hogy olvasóként szerinte nagyon izgalmasak a jegyzetek, krimibe illő rejtélyekre derül fény bennük és rengeteg mindent megértett általuk, amit korábban nem.

Végül, az Isteni színjáték tudományossága került középpontba. Szörényi már korábban is „nagy olasz enciklopédiának” csúfolta a művet. „Danténak nagyon fontos volt a tudomány, de nagyon keveset tudott” – magyarázta Nádasdy. A szerző szerinte állandóan bizonygatni próbálja ezt a tudást a műben, egy énekben például elég érdekesen magyarázza el, hogy lesz a gyerek, vagyis, hogy a férfi szívében hogy különül el a vér egy része és telítődik az apa tulajdonságaival. „Dante írása nem tükrözi korának tudományos színvonalát. Értsd: hülyeség!” – tette hozzá. Az esemény végére már csak kérdések maradtak. Például, hogy nem zavarja-e a halál után az emberek szemét, hogy az üdvözült feltámadottak túl erősen ragyognak, vagy, hogy Dante most a Purgatórium hányadik emeletén lehet?

Forrás: www.litera.hu